– Táborok egységes jelentkezési lapjai (letölthető, elektronikusan kitölthető)
– Ökotábor
– Természetközeli sporttábor – Magyarország
– Természetközeli sporttábor – Külföld
- 2014. Erdélyi sporttábor kiírás és jelentkezési lap
- 2014. Erdélyi sporttábor beszámoló
- 2014. Tátra sporttábor kiírás és jelentkezési lap
- 2014. Tátrai sporttábor beszámoló
– Nyelvi tábor
- 2013. beszámoló
- 2014. Nyelvi tábor kiírás és jelentkezési lap.
- 2014. Nyelvi tábor beszámoló
- 3. nyelvi tábor
TFG-s Ökotábor diákszemmel 2013. júniusban
(ingyenes részvétel a TÁMOP-3.1.4-12/2-2012-0236 azonosítószámú pályázat táborában)
Nagy öröm ért, amikor Szénási Tibor Tanár Úr közölte velem hogy részt vehetek ebben a táborban. Egyrészt azért, mert szeretem a túrákat és ilyen helyeket nem volt eddig lehetőségem meglátogatni, másrészt, mert mindössze 15 ember kapott esélyt hogy elmehessen a pályázat legelső táborába! Így egyféle megtiszteltetés is ért!
Rövid buszút után megkezdődött az első napi túra a Szádelői-völgyben Tolnaváralján (Szlovákia), amely ugyan nem mondható nehéz terepnek, de hogy megviselt bennünket, az tagadhatatlan. Találkozhattunk szebbnél szebb állatokkal és növényekkel és elképesztő természeti képződményekkel mint például egy szakadék ami egy hatalmas szájra hasonlított.
Amint kitúráztuk magunkat, elfoglaltuk a szállásunkat, amit Aggteleken tehettünk meg. Egy Gyönyörű apartmanban kaptunk helyet ahol tökéletesen elfértünk és kiváló körülmények között tölthettük el a hetet. Nekem, személy szerint a 2. napi túra volt a kedvencem mikor a Baradla-barlangban egy speciális barlangtúrán vehettünk részt. A körülbelül 8 km-es felszínalatti utunkon megtapasztalhattuk a természet alakító erejét és szépségét, érdekes cseppkövekkel tarkított utunk végére eléggé elfáradtunk. Kárpótlásképp, (ha a szállás nem elég) egy kitűnő étteremben költhettük el étkezéseinket és a túrákra minden nap étel csomagokat is kaptunk, amely a tízórait, az ebédet és az uzsonnát külön-külön porciózva tartalmazta. A szerdai napon, a Bódvarákón található egyedülálló tavas barlangba a Rákóczi-barlangba tehettünk földalatti felfedezőutat. Ezt követően Jósvafőre visszaérkezvén, az előző nap levezetésére ugyanonnan indultunk, ahol a felszín alatti hosszú túra után a felszínre érkeztünk és ugyanoda mentünk vissza, ahonnan indultunk, csak épp a felszínen tartott utunk.
Felszíni kalandozásaink során lehetőségünk nyílt különböző erdőtársulások élővilágának megismerésére. Aggtelek környékének felszíni élővilágát szakvezetéssel ismerhettük meg, a középiskolai ökológiai tanulmányainkat nagyszerű volt kiegészíteni a helyszínről származó, kézzelfogható információkkal.
A második kedvencem az 5. napon következett be a Mohos-tavak bemutató-tájház, maga a Mohos-tó úszó és dagadó-lápvilág és a földvár Keleméren. Egyedülálló természeti látnivalók ezek melyeknek eredete a jégkorszakra tehetőek a lefolyástalan területeken víz gyűlt össze majd ezt növényzet foglalta el az elhalt növényi részekből tőzeg keletkezett és ezen a vastag rétegen úszik az erdő. Aki elég bátor volt ahhoz, hogy rámenjen, megtapasztalta a tőzeges talajon való járást. Ez a réteg néhol eléri a 1.5 méteres vastagságot is, így biztonsággal járhattunk rajta, nem voltunk veszélyben. Ahogy a társaság egyre jobban megismerkedett, egyre jobb lett a hangulat és hatalmas beszélgetések alakultak ki, ezzel is szebbé téve a hetet.
Nagyon Hálás vagyok és köszönöm, hogy ott lehettem a Szénási Tibor és Pataki Zsolt Tanár Urak által vezetett túrákon!
Tokaji Ferenc Gimnázium Szakközépiskola és Kollégium
11. B osztályos biológus diákja Pozsa Marcell
Beszámoló a Mátrabeli Természetközeli sporttáborból
2013. augusztus 5.-10.
A „Természet közeli Tábor- Mátra” öt napos program egy jól szervezett, programokban, ismeretekben gazdag rendezvény volt. A túra során a résztvevők megismerték a Mátra földrajzát, néprajzát, nevezetességeit, elméleti és gyakorlati képzést kaptak turisztikai és térképészeti ismeretekből, tájoló használatból. Az ismereteket előadás, csoportos foglalkozáson, játékos formában sajátították el a diákok. A csapatok kiválasztása sorsolás útján, véletlenszerűen történt, ennek ellenére a 8 fős csapatok hamar összeszoktak, ügyesen és eredményesen oldották meg feladataikat.
A táborban 40 diák és 6 tanár vett részt.
1. nap: 08. 05.
Az első napon minden program az előzetes terv szerint zajlott le. A mogyoródi élményfürdő nagy élményt jelentett a gyerekeknek. Fegyelmezetten és rendkívüli figyelemmel egymás iránt használták ki az itt található fürdőzési lehetőségeket.
Az esti csapatépítő játékokon lelkesen és aktívan vettek részt a diákok, a program jó alapot szolgált az elkövetkező napok feladatainak megvalósítására.
Az esti fénykép- és videó vetítés összefoglalta a nap eseményeit, együtt még egyszer felelevenítettük a nap eseményeit, vicces pillanatait. Ezután közösen énekeltük Kodály Zoltán. Esti dal Című dalát, így kívántunk egymásnak jó éjszakát. Minden nap egyre nagyobb élmény volt számunkra az esték ilyen eltöltése, a gyerekek nagyon várták ezt a napzárási formát.
2. nap: 08. 06.
Minden reggel zenés ébresztővel és reggeli tornával Balogh Gáborné irányításával indult a nap, ezzel próbáltuk megalapozni a nap sikerét, az együtt tevékenykedés hangulatára való ráhangolódást.
A hollókői kirándulás során a diákok megismerkedtek a vidék természeti, kulturális életével. A feladatok megoldását segítő előzetes ismertetők után a gyerekek önállóan ismerkedtek a falu látnivalójával. Mivel a feladatokban több, csak erre a vidékre jellemző néprajzi kérdés is volt, a megoldások érdekében a gyerekek a helyi emberekkel is felvették a kapcsolatot, bátran szólították meg őket és a beszélgetések során sok új ismeretre tettek szert. Jó volt látni talpraesettségüket, illedelmes viselkedésüket. Dicséret illeti meg Jáger Erika munkáját, hiszen sokféleképpen, alaposan és rendkívül érdekesen dolgozta fel a témát.
A délutáni csapatjátékok rendkívül színesek, érdekesek voltak. Minden csapat lelkesen és nagyon vidáman vett részt rajta. A játékok összeállítása és lebonyolítása Sipos Lívia feladata volt, aki az érdekes játékválasztással és játékvezetésével pergővé és nagyon sikeressé tette ezt a délutánt.
3. nap: 08. 07.
A délelőtti foglalkozások során a diákok olyan ismeretekre tettek szert, melyek nincsenek a tankönyvekben. Átfogó képet kaptak a Mátra földrajzi érdekességeiről, kulturális sajátosságairól. A térkép és a tájoló használatát a délutáni túrán a gyakorlatban is kipróbálhatták a diákok. A nap fő feladatainak felelősei, Juhász Zsolt és Dávid Zoltán felkészülten és érdekesen tartották foglalkozásaikat, így a délutáni túrán a gyerekek tudatosan alkalmazták az itt szerzett ismereteiket.
A délutáni csapatfoglalkozáson a 8 fős csapatok igazi kis közösséggé alakultak. A játékok és feladatok együtt gondolkodásra késztették őket. Sipos Lívia, Kamenyiczki Gábor, Dávid Zoltán és Juhász Zsolt vezetésével kovácsolódtak a csapatok kis közösségekké.
4. nap: 08. 08.
A nagy túra igazi kihívás volt tanárnak, diáknak egyaránt. A változatos útvonal és a túra közben fellépő nehézségek leküzdése kovácsolta eggyé a társaságot. Ez a nap volt a legnehezebb, a diákok határterhelése különös figyelmet igényelt mindnyájunktól. A gyerekek le tudták győzni önmagukat, ezért vált sikeressé ez a nap.
Az esti fürdőzés során tanár, diák együtt játszott a vízben, ezért a tanár-diák kapcsolat a táborban részben baráti kapcsolattá alakult.
5. nap: 08. 09.
A recski Nemzeti-emlékhely parkjának meglátogatása során rendhagyó történelem óra keretében kaptak képet a II. világháború utáni magyar történelemről a diákok. Jáger Erika bevezetője után együtt jártuk be az emlékhelyet. Úgy gondolom, ez a program segített a diákoknak e kor jobb megértését. Igyekeztünk kihangsúlyozni a tolerancia, az erőszak elutasítása, a másik ember tiszteletének fontosságát a mindennapi élet során.
A tájház megtekintése során Sipos Lívia irányításával a palóc kultúra sajátosságaival ismerkedtek a diákok.
A délutáni program során minden diák kedve szerint választhatott az adrenalin park kihívásai közül. Nagyon tetszett a gyerekeknek, éltek a lehetőségekkel, sokféle feladatot teljesítettek.
Az esti programra való készülés és az esti tábortűz méltó lezárása volt a hét eseményeinek. A csapatok vidám kis műsor keretén belül elevenítették fel az elmúlt hét legvidámabb és legviccesebb történeteit.
6. nap: 08. 10.
A gödöllői kastélyban két csoportban kaptunk történelmi ismereteket a kastély építéséről, életéről. Mindkét idegenvezető magas színvonalú tájékoztatója segítette az adott kor és a látottak megértését.
Értékelés:
1) A tábor célkitűzései és feladatai megvalósíthatók voltak. A program tematikája és mennyisége éppen megfelelt a benne résztvevők fizikai és szellemi teherbíró képességének. A feladatok és programok változatossága egész idő alatt ébren tartották a diákok érdeklődését. A témák feldolgozásának módszerei érdekessé, változatossá tették a feldolgozandó információkat. Az itt szerzett történelmi, földrajzi, néprajzi ismeretek élményszerű feldolgozása könnyebbé teheti majd a diákoknak az iskolai tananyag megértését és elsajátítását.
2) A sportprogramok teljesítése kisebb-nagyobb kihívások elé állították a diákokat, de időnként a tanárokat is. A gyerekek megtapasztalhatták teljesítőképességük határait, átélhették a határterhelés teljesítésének sikerélményét. Minden sportjellegű foglalkozás erősítette a csapatszellemet, az egymásra figyelés képességét.
3) A recski szállás korrekt, a táborozási feltételeknek megfelelő volt. A gyerekek két 16, és 1 három férőhelyes szobában laktak. Első meglepetésük elmúltával nagyon tetszett nekik a szállás, saját megfogalmazásuk szerint, így legalább mindenkivel beszélgetettek, foglalkoztak. A sofőr külön szobát kapott, így biztosítva megfelelő pihenését. A tanárok két, 3 személyes faházban laktak, ez megkönnyítette a tábor életének szervezését és a nyugodt munkalégkört.
4) Az étkezés a tábor elején nem volt zökkenőmentes, de az élelmezésvezetővel történt egyeztetés után az étel mennyisége és minősége elfogadható volt. A napi úti csomag összeállításánál jobban és részletesebben konkretizálni szükséges a csomag mennyiségi és minőségi követelményeit.
5) A tábor egyik fő célkitűzése volt, hogy a táborozó diákok a hét végére egy jól működő csapattá váljanak. A csapatépítő játékok, a kiscsoportos foglalkozások és a hét minden programja részben ezt a célt szolgálta. A csapatok kiválasztása sorsolás útján, véletlenszerűen történt, ennek ellenére a 8 fős csapatok hamar összeszoktak, ügyesen és eredményesen oldották meg feladataikat. Nagy élmény volt látni, hogy napról-napra egyre érettebben, egyre nagyobb figyelemmel fordultak a gyerekek egymás felé, hogyan értékelték egymás erényeit, a túra alatt hogyan segítették egymást a nehéz terep legyőzésében. Az utolsó este, a tábortűz során bemutatott rövid kis műsor bebizonyította, hogy igen rövid idő alatt képesek együttes produkciót létrehozni, hogy igazi kis közösséggé váltak.
A tábor lakóinak csapattá érését bizonyítja, hogy az első estén tanult „esőcsináló” játékot a tábor végén a közös cél megvalósításának együttes akaratával oldották meg, míg az első estén még nem volt felismerhető a közös feladatmegoldás felelőssége. Ugyanez mondható el az esti közös éneklésről is.
Az egyik legnagyobb erénynek az udvarias, tisztelettudó kommunikációjukban látom. Mind tanáraikkal, mind egymással, mind az idegenekkel tisztelettudóak, kedvesek és figyelmesek voltak.
6) A tábor lebonyolítása a résztvevő tanárok számára is nagyon tanulságos volt. A napi 24 óra együttlét és együtt tevékenykedés mindenki részéről nagy figyelmet és toleranciát igényelt. Minden este megbeszéltük az aznapi eseményeket, a felmerülő problémákat, sikereket, a másnapi feladatokat és annak megoldási módjait. A közös akarat, hogy a tábor céljait maradéktalanul megvalósíthassuk, egy jól működő kis csapattá kovácsolta a hat embert. Jó volt látni, hogy mindenki az adott programért felelős tanár munkáját igyekezett segíteni, úgymond a keze alá dolgozott. Jobban megismertük egymást, barátokká váltunk. Úgy gondolom, ez a figyelem kihat majd az iskolai munkánkra is.
A kiscsoportos foglalkozások, a tábor végi műsor sikere a csapatvezető tanárok nagy empátiakészségének, figyelmének és a tapintható szeretetének a gyerekek iránt köszönhető.
7) A tábor alatt felmerülő nehézség a belépőjegyek fizetésével kapcsolatban volt tapasztalható. Általában jól működött az Interneten előre megbeszélt belépők megrendelése és fizetése. A korrekt, előre elvégzett elektronikus foglalás ellenére, a demjéni élményfürdőben azonban a helyi belső kommunikáció hiánya miatt nem lehetett az előre megbeszélt módon fizetni, nem lehetett átutalással kiegyenlíteni a belépő jegyek árát (a pénztáros nem tudott róla), és a recski tájházban sem volt átutalási számla. Emiatt pénzbeli átcsoportosításra volt szükség, amely miatt erre a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
Tokaj, 2013. augusztus 14.
Balogh Gáborné táborvezető
2014. augusztus 11-16. között a Börzsönyben táboroztunk
Az „Innovatív iskolafejlesztés a Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumában”című TÁMOP-3.1.4-12/2-2012-0236 jelű pályázat keretében a Börzsönyben természetközeli sporttáborban, egy hat napos, jól szervezett, élményekben, ismeretekben gazdag programon vettünk részt. A túra során a résztvevők megismerték a Börzsöny földrajzát, néprajzát, nevezetességeit, turisztikai és térképészeti ismeretekből elméleti és gyakorlati képzést kaptak. Ezeket az ismereteket előadásokon, csoportos foglalkozáson, játékos formában sajátították el a diákok. A csapatok kiválasztása sorsolás útján, véletlenszerűen történt, ennek ellenére a 8 fős csapatok hamar összeszoktak, ügyesen és eredményesen oldották meg feladataikat.
A táborban 40 diák és 6 tanár vett részt.
- nap: 08. 11.
Az első napon minden program az előzetes terv szerint zajlott le. A mogyoródi élményfürdő nagyon vidám időtöltést jelentett a diákok számára. Fegyelmezetten és rendkívüli figyelemmel használták ki az itt található fürdőzési lehetőségeket.
A szállás elfoglalása zökkenőmentesen történt. 6 személyes faházakban laktunk, a diákok maguk alakították a szobabeosztást. A szállás tiszta, a lehetőségekhez mérten kényelmes volt.
Az esti csapatépítő játékokon lelkesen és aktívan vettek részt a táborozók, a program jó alapként szolgált az elkövetkező napok feladatainak megvalósítására.
Az esti fénykép- és video vetítés összefoglalta a nap eseményeit, együtt még egyszer felelevenítettük a nap eseményeit, vicces pillanatait. Ezután közösen énekeltük Kodály Zoltán: Esti dal című dalát, így kívántunk egymásnak jó éjszakát. Minden nap egyre nagyobb élmény volt számunkra az esték ilyen eltöltése, a gyerekek nagyon várták ezt a napzárási formát.
- nap: 08. 12.
Minden reggel zenés ébresztővel és reggeli tornával, Balogh Gáborné irányításával indult a nap, ezzel próbáltuk megalapozni a nap sikerét, az együttes tevékenykedésre való ráhangolódást. Ezen a napon 1 órával korábban keltünk, mert csak így volt elegendő időnk a vár megmászására.
A drégelypalánki kirándulás során a diákok megismerkedtek a vidék természeti, történelmi és kulturális életével. A buszon Demján Szabolcs és Majoros Cecília kísérőtanárok ismertették meg a tanulókat a vár történelmével és néprajzával, s élményszerű előadásaik felkeltették a résztvevők érdeklődését az aznapi programok iránt. A vár közös megmászása csapattá kovácsolta a társaságot, jó volt látni, ahogy segítették egymást a nehezebb szakaszokon.
A Nomád Tábor Szabadidőparkban a helyi vezető, Kulman József vezetésével megismerkedtünk a táj helyi sajátosságaival. Színes bemutatója után a diákok íjászkodhattak, tutajozhattak, ismerkedhettek a táj növény- és állatvilágával. Olyan emberrel találkoztunk, aki saját erejéből és elhivatottságából hozta létre ezt a fantasztikus szabadidőparkot, példát mutatva mindenkinek kitartásból, türelemből, áldozatvállalásból. A diákok nagy tisztelettel emlegették helyi vezetőnket.
A délutáni csapatjátékok rendkívül színesek és változatosak voltak. Minden csapat lelkesen és nagyon vidáman vett részt rajta. A játékok összeállítása és lebonyolítása Erdeiné Lukács Zita és László Olga feladata volt, akik az érdekes játékválasztással és játékvezetéssel pergővé és nagyon sikeressé tették ezt a délutánt.
- nap: 08. 13.
A délelőtti foglalkozások során a diákok olyan ismeretekre tettek szert, melyek nincsenek a tankönyvekben. Átfogó képet kaptak a Börzsöny földrajzi érdekességeiről, kulturális sajátosságairól. A nap fő feladatainak felelősei: Demján Szabolcs és Majoros Cecília felkészülten és érdekesen tartották foglalkozásaikat.
A délelőtti esős idő után délutánra kisütött a nap, így lehetővé vált a Bánki-tóban a fürdőzés, ami nagyon jól sikerült, s a résztvevők megismerkedtek a természetes vízben való úszás szabályaival, lehetőségeivel. Fegyelmezetten betartották a szabályokat, nagyon jót játszottunk a vízben.
Az esti csapat számháború a vártnál jobban sikerült. A csapatok komoly stratégiákat dolgoztak ki a győzelem érdekében, melyeket aztán rendkívül ügyesen alkalmaztak a játék során, s mindeközben igazi kis közösségekké értek.
- nap: 08. 14.
A nagy gyalogtúra, Királyrét – Nagyhideg-hegy – Királyrét igazi kihívás volt tanárnak, diáknak egyaránt. A változatos útvonal és a túra közben fellépő nehézségek leküzdése kovácsolta eggyé a társaságot. Szinte egész nap esett az eső, a Nagyhideg-hegyen 11 fok volt. Ez a nap volt a legnehezebb, a diákok határterhelése különös figyelmet igényelt a kísérőktől. A résztvevők le tudták győzni önmagukat, ezért vált sikeressé a túra.
Az esti csapatfoglalkozásokon a búcsúest műsorának összeállítása volt a cél. Már itt látszott, hogy mindenki komolyan vette feladatát, mindenki lelkesen tervezett, rajzolt, próbált a búcsúestre. Jó volt látni a lelkesedést és az ötletgazdagságot a diákok részéről.
- nap: 08. 15.
A törökmezei kalandpark az egyik legsikerültebb program volt a tábor során. A résztvevők nagy része most vett részt először ilyen jellegű tevékenységben. Az akadálypályára minden diák felment, többen komoly kihívásként élték meg a nagy magasságban legyőzendő akadályokat. A kalandpark vezetése alapos oktatást tartott az akadálypálya előtt, rendkívüli figyelemmel kísérték a gyerekeket, dicséret illeti őket. A délutáni bobozás Visegrádon a nap betetőzése volt. A tanulók két órán keresztül folyamatosan boboztak, így 7-8 menetet is tehettek.
Az esti programra való készülés és a búcsúest méltó lezárása volt a hét eseményeinek. A csapatok vidám kis műsor keretén belül elevenítették fel az elmúlt hét legvidámabb és legviccesebb történeteit. Mivel estére megint eleredt az eső, ezért a tábortűz sajnos elmaradt, a búcsúestet az ebédlőben tartottuk meg.
- nap: 08. 16.
Az utolsó napon Budapestre látogattunk, a budai várban megnéztük a Mátyás-templomot, ahol rendkívül tartalmas, és magas színvonalú idegenvezetésben volt részünk. Utána a Halászbástyáról gyönyörködtünk Budapest látványában. Végigsétáltunk a Bástya sétányon, megnéztük a Sándor-palotát, majd délután elindultunk haza.
Összességében elmondható, hogy a tábor célkitűzései és feladatai megvalósíthatók voltak. A program tematikája és mennyisége éppen megfelelt a benne résztvevők fizikai és szellemi teherbíró képességének, változatossága egész idő alatt ébren tartotta a diákok érdeklődését. A témák feldolgozásának módszerei érdekessé tették a megjegyzendő információkat. Az itt szerzett történelmi, földrajzi, néprajzi ismeretek élményszerű feldolgozása könnyebbé teheti majd a diákoknak az iskolai tananyag megértését és elsajátítását.
A sportprogramok teljesítése kisebb-nagyobb kihívások elé állították a diákokat, de időnként a tanárokat is. A résztvevők megtapasztalhatták teljesítőképességük határait, átélhették a határterhelés teljesítésének sikerélményét. Minden sportjellegű foglalkozás erősítette a csapatszellemet, az egymásra figyelés képességét.
A tábor egyik fő célkitűzése volt, hogy a táborozó diákok a hét végére egy jól működő csapattá váljanak. A csapatépítő játékok, a kiscsoportos foglalkozások és a hét minden programja részben ezt a célt szolgálta. A csapatok kiválasztása sorsolás útján, véletlenszerűen történt, ennek ellenére a 8 fős csapatok hamar összeszoktak, ügyesen és eredményesen oldották meg feladataikat. Nagy élmény volt látni, hogy napról-napra egyre érettebben, egyre nagyobb figyelemmel fordultak a gyerekek egymás felé, hogyan értékelték egymás erényeit, a túra alatt hogyan segítették egymást a nehéz terep legyőzésében. Az utolsó este során bemutatott rövid kis műsor bebizonyította, hogy igen rövid idő alatt képesek együttes produkciót létrehozni, hogy igazi kis közösséggé váltak. A legnagyobb erényük az udvarias, tisztelettudó kommunikáció volt. Mind tanáraikkal, mind egymással, mind az idegenekkel tisztelettudóak, kedvesek és figyelmesek voltak.
Mindent összevetve, egy igazán sikeres tábor részesei lehettünk.
Erdélyt ízlelgettük
Izgalmas és tartalmas programot bonyolított le a Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tantestülete és diákcsoportja, 75 diák és 10 tanár részvételével június 30-a és július 5-e között Erdélyben a TÁMOP 3.1.4. pályázat keretében. Mind a tervezés, mind a megvalósítás nagy felkészültséget, pedagógiai érzékenységet kívánt. Bebizonyosodott, hogy a tanév végeztével egy másfajta igénybevétel szerint még rengeteg erőtartalék van diákban, tanárban egyaránt.
Az útvonal teljesítése során hatalmas ívet tettünk meg Románia belsejében. Az első napon Csengersimánál léptük át a határt 2 autóbusszal, és gurultunk sok-sok kilométeren át, míg a Sóvidék leghíresebb helyére, Parajdra érkeztünk. A sóbánya kedvelt kirándulóhely a turisták számára, mivel a levegője igazi tüdőtisztogató gyógyszer, s a bánya gazdái igazán törődnek azzal, hogy a vendégek kellemesen töltsék az időt. Kisebb gyerekek számára számos eszköz, hinta, nagyobbaknak igazi, erőpróbáló ügyességi játékok vannak elhelyezve ott. Az első nap este megérkeztünk Székelyszentlélekre, első szálláshelyünkre, ahol a falusi turizmus keretében közelebb kerültünk a határon túl élő magyarok szokásaihoz, mindennapjaihoz. A vacsorát még együtt fogyasztottuk az Edit vendégház éttermében, majd ki-ki felkereste saját szállásadóját, ahol nyugovóra tért. Az új helyszínek, új emberek, események annyira kitöltötték minden percünket, hogy alig foglalkoztunk a későbbi programokkal. Tudtuk, hogy minden nap érdekes helyekre megyünk, hogy mindenféle időre fel kell készülnünk, s így is álltunk hozzá a feladatokhoz.
Másnap már meg is ízlelhettük az időjárás változatosságát, az erdélyi tájak sokféleségét. Az első három napon hivatásos idegenvezetők vezették a kirándulásokat, a hosszú túrákon is ők kalauzoltak minket, egyéb helyeken pedig saját tanáraink tájékoztatták az ifjúságot a látható helyek kulturális értékeiről, így téve maradandóvá a személyes élményeket. Kedden tehát végigsétáltunk a Békási szorosban jó csepergős időben, megcsodáltuk a Gyilkos-tó vidékét, meghallgatva a legendákat, a történelmi érdekességeket, mellesleg csodaszép leckét kaptunk magyarságból az idegenvezető hölgy jóvoltából. Ízes, fordulatos, székely nyelvjárása imitt-amott elősejlett szép magyar beszédében, előadásait pedig hol költői sorokkal, hol történelmi adatokkal egészítette ki. Együtt másztuk meg a csíksomlyói kálváriát, majd leereszkedtünk a „nyeregbe”, ahová a világ magyarjai szoktak érkezni a híres csíksomlyói pünkösdi búcsúra. Láttuk a szabadtéri oltárt, s egy csoportkép erejéig felálltunk a szabadtéri színpadra is. És persze láttuk, megérinthettük a kegytemplom Mária-szobrát is. Ezen a napon két csoportban kirándultunk: a másik busz utasai ugyanekkor a Vargyas-szorosban jártak, csak este találkoztunk a vacsoránál és a szálláshelyen.
A harmadik napon a két busz utasai megcserélték a programot, tehát mi indultunk a Vargyas-szorosba, míg a másik busszal mentek a mi előző napi útvonalunkon. Előző nap este csak azt láttuk a a másik csoporton, hogy meglehetősen fáradtak voltak, de ők nem panaszkodtak. Elvégre sporttáborba indultunk, tehát természetes, hogy lesz benne fizikai erőpróba. Ám arra, ami következett, mégsem számítottunk. A bemelegítés zetor vontatta pótkocsis utazással kezdődött, mely úgy nézett ki, hogy kb. másfél óráig rázódtunk, zötyögtünk a mélységes kátyúkkal telehintett erdei úton, miközben a behajló ágak csiklandozták a nyakunkat, vagy vitték el a sapkánkat. Így érkeztünk meg a csodás Vargyas-szoros bejáratához, ahol egy kemény, de gyönyörűséges túra következett. Ezért valóban érdemes volt rázódnunk, és még az idő is mellénk szegődött, kellemes, napsütéses idő volt. A sebesen zúgó Vargyas pataknak hol az egyik, hol a másik partján jártunk, hol szakadékok fölött, hol pedig függőhídon keltünk át. Miután ez a hely barlangjairól is híres, az egyiket meglátogattuk. Orbán Balázsról nevezték el azt a barlangot, amit a barlangászok előszeretettel keresnek fel, pedig nem egyszerű benne a közlekedés. Nincs kiépített útja, tehát igencsak kellett vigyázni minden lépésünkre. Csúsztunk-másztunk a sárban, mégis megérte a fenséges látvány. Mintha a földtörténet őskorába látogattunk volna, tapasztalhattuk a sziklatömbök hajdani mozgását, egy-egy cseppkőoszlop kidudorodását, nyújtózását vagy épp lecsöppenését és a mélységes csendet, melyet a lámpák eloltásával köszöntöttünk. „Aki nem látta még a csend világát, úgysem érti ezt.” (Barlangászok himnusza) A túravezető javaslatára nem is mentünk be egyik ágába, hogy ne zavarjuk a denevérek nyugalmát. Mikor kijöttünk, látni kellett volna az ábrázatunkat, a ruhánkat, cipőnket, de emiatt senki nem panaszkodott. A szép látvány mindenkit megigézett. A visszaút – hasonlóan a reggelihez – viszontagságos zötykölődéssel telt. Ez már valami! És még a nap egyéb meglepetést is tartogatott. Az Edit vendégház tulajdonosa, aki épp a születésnapját ünnepelte, a finom vacsorán kívül egy táncprogrammal is megvendégelt minket. Székelyudvarhelyről hozott négy tűzrőlpattant táncos fiút és leányt, akik a környék magyar táncdialektusaiból tartottak egy rövid bemutatót. S a mi fiataljaink a túrától elcsigázva, csaknem sárosan még perdültek egyet a táncosokkal is.
A negyedik nap reggelén összecsomagoltunk, és indultunk a program következő helyszínére: ez volt Segesvár és a Tordai hasadék. Segesvár és környéke minden magyar számára Petőfi halálának helyszínét jelenti, ezért egy főhajtásra minimum illik megállni. Itt még azt is megtudtuk, hogy a nevezetes csata nem Segesváron, hanem Fehéregyházán volt, utunk ott vezetett el a csatamező mellett. Felmentünk a város híres várába is, mely a világörökség listáján szerepel. Érdekessége, hogy tornyait a helyi mesterségekről nevezték el, mivel ezek a mesteremberek védték a várat. A csizmadia-toronynál megmásztuk a 172 fokú diáklépcsőt, fényképezkedtünk Drakula házánál. Nem is gondoltuk, hogy a lépcsőzéssel már a nagy túrára készülünk. Elérkeztünk a Tordai hasadékhoz is. Ez a természeti látványosság a tudományos magyarázat szerint egy mészkőbarlang tetejének beomlásával jött létre, mintegy három kilométer hosszú szurdokvölgy. A hatalmas, akár kétszáz méteres magasságot is meghaladó sziklafalak között a Hesdát-patak folyik. Mi ezeket a sziklafalakat akartuk látni először fölülről, majd alulról a szurdokban. Az időjárás azonban tevékenyen beleszólt a programba. Már a hegygerincen jártunk, amikor hirtelen befeketült az ég, és tomboló vihar tört ki. Csapkodottak körülöttünk a villámok, így kénytelenek voltunk visszafordulni. De ha már bőrig áztunk, legalább a hasadék látványával kárpótoltuk magunkat. Ez a túra volt mind között a legfárasztóbb, némi halálfélelemmel fűszerezve. S ezen az estén már új szálláshelyre értünk, Magyarlónára, Kalotaszeg egyik falujába.
Az 5. nap is keménynek ígérkezett, végül egészen lájtosra sikeredett. Torockó és a Székelykő volt az első úti cél, aztán a torockószentgyörgyi vár „bevétele” következett. Torockón megcsodáltuk a helyi tájegység népviseletét, építészetét, délután pedig Kolozsváron városnézésen vettünk részt. Elsőként a híres Házsongárdi temetőben tettünk tisztelgő látogatást, majd a Szent Mihály-templom és a Mátyás-szobor következett. Az utolsó este még egy nagyobb foci-, illetve tollasmeccsre is volt erőnk a magyarlónai sportpályán.
Utolsó napunk eredeti terv szerint is lazább, szórakoztató program volt. Reggel, mielőtt búcsút vettünk szállásadóinktól, megtekintettük Magyarlónán az Árpád-kori templomot, melynek festett kazettás mennyezete van, és a karzat korlátját, sőt falait is festmények díszítették valamikor, de ezeket még nem sikerült teljes egészében helyreállítani. Ezután házigazdáink nagy szeretettel mondtak köszönetet a csoportnak a kulturált viselkedésért, mi pedig nekik a szívélyes vendéglátásért. Elköszöntünk, majd hosszabb buszozás után elhagytuk Erdély területét. Már a Partiumban jártunk, a Király-hágó mellett, a Szilágyságban, amerre Ady Endre életének emlékeivel találkozhattunk. Elhaladtunk például a csucsai kastély alatt, melyben a költő az első világháború idején tartózkodott, s ahonnan láthatta a „borzalmak tiport országútját”, melyen akkor (1916-ban) épp a román csapatok nyomultak Magyarország felé. Délután a Nagyvárad melletti Félix-fürdőn pihentük ki a hét fáradalmait. Kellemes időben, langyos vagy meleg vízben áztattuk magunkat. Aki nem tudott vagy nem akart fürdeni, Nagyvárad nevezetességeivel ismerkedett. Estére valamennyien egészségesen hazaérkeztünk a kijelölt időben, s bár tűnjön bármilyen zsúfolt hétnek, az élmények gazdagsága mindenkit elégedettséggel töltött el, Erdély magával ragadott.
Megköszönjük szervezőinknek a sokrétű munkát, sofőrjeinknek is a nyugodt, biztonságos vezetést, hiszen nélkülük nem jöhetett volna létre ez a szívet-szemet gyönyörködtető út.
Dr. Jánosné Petruska Magdolna
kísérőtanár
Táborvezetői beszámoló
2013. augusztus 12-17
Nyelvi tábor, Balatonalmádi
2013. augusztus 12-én indultunk Balatonalmádiba a nyelvi tábor helyszínére. Reggel 6 órakor az iskolában a programban részt vevő kollégákkal megkezdtük az adminisztrációs tevékenységek szervezését: a szervezéshez szükséges dokumentumok kinyomtatását, összerendezését, a pénz átvételét, megbeszéltük a technikai részleteket. A buszba bepakoltuk a technikai eszközöket.
8 órakor aláírattuk a résztvevő diákokkal a szükséges papírokat, megtartottuk a balesetvédelmi oktatást, és tájékoztatót tartottunk a programokról.
10.40-kor a gödöllői Grassalkovich kastélyt tekintettük meg angol nyelvű idegenvezetéssel.
13.00 órára érkeztünk Szentendrére, ahol egy rövid sétát tettünk.
15.00 órakor az esztergomi bazilikát tekintettük meg.
17.00 órakor Tatán tettünk egy rövid sétát.
19.30-kor foglaltuk el szállásunkat Balatonalmádiban. Elmondtuk a tábor rendjét, a napi programot, elosztottuk a szobákat. A kollégákkal este egy rövid egyeztetést tartottunk.
2013. augusztus 13.: az ébresztés után a csoport reggelizett, majd elkezdődtek a délelőtti nyelvórák. (8.30-10.00, 10.15-11.45, 12.15-13.45)
Délután a balatonalmádi strandon folytattuk a programot. 20.00 órakor vacsoráztunk, majd angol nyelvű filmet néztünk. 23.00 órakor volt takarodó.
2013. augusztus.14.: a reggeli ébresztés után a szokásos nyelvtanulási blokk kezdődött.
12.00 órakor indultunk Tihanyba, ahol az Apátságot idegen nyelvű audiós vezetéssel tekintettük meg. A Levendula Házban foglalkoztató keretében szappant készítettünk, részt vettünk egy rövid túrán, és egy filmet nézhettünk végig a helyi állat-és növényvilágról. Vacsorára értünk vissza, majd egy angol nyelvű filmet néztünk végig, amit utána megbeszéltünk. A takarodó 23.00 órakor volt.
2013. augusztus 15.: az ébresztő és a reggeli után következtek a délelőtti nyelvórák. 12.00-kor indultunk Keszthelyre, ahol a Helikon kastélyt, a kastély pálmaházát, a kocsimúzeumot, a makett múzeumot, és a vadászkiállítást tekintettük meg. Innen indultunk Szigligetre, ahol egy túrát tettünk a várba. Megcsodáltuk a panorámát, majd indultunk vissza a szállásunkra. Vacsora után egy tréfás vetélkedő keretében frissítettük fel a héten szerzett ismereteinket, majd a jutalomkönyvek átvétele után a diákok a szobáikban bepakoltak, rendet tettek, majd 23.00 órakor lefeküdtek aludni.
2013. augusztus 17.: A korai ébresztő (5.30) után egy gyors reggeli következett, majd Budapestre indultunk, ahol először a Terror Házát néztük meg. Utána buszunkkal egy gyors budapesti városnézést tettünk, majd 15.00 órakor a Planetáriumban egy angol nyelvű programot néztünk meg. Ezután indultunk haza, és 22.00 órakor érkeztünk Tokajba, az iskola parkolójába.
A tábor szervezése és lebonyolítása sok tanulsággal szolgált:
– a kollégák állandó egyeztetése és együttműködése nélkül nem lehet sikeres egy ilyen bonyolult, sok diákot mozgató, és sokféle program elemből álló tábor
– szükség volt minden este a kollégákkal történő egyeztetésre, az aznapi élmények rögzítésére, a következő nap megbeszélésére
– a program rendkívül magas színvonalú kikapcsolódást-kultúrálódást biztosított, a program sokféle színes, érdekes elemből állt, mindenki megtalálhatta a számára izgalmas tevékenységeket
– a nyelvórák sűrített jellege komoly feladat elé állította a nyelvtanárokat, akik a megszokott iskolai tanórákhoz képest színesebb módszertani kultúrát felvonultató, kihívást jelentő órákat kellett, hogy tervezzenek, és tartsanak a tábor jellegéből adódóan
– az oda-és visszaútra tervezett programokat nagyon körültekintően kell megszervezni, kevesebb programrészre érdemes inkább több időt szánni (Tata, Szentendre, Esztergom egyszerre túl sok )
– a diákokban és szüleikben tudatosítani kell a pályázattal kapcsolatos kötelezettségeket is, nemcsak az előnyöket
Összefoglalva a nyelvi tábor elérte célját, a diákokat színvonalas nyelvi órák keretében készítette fel a következő évre, nyelvvizsgára, és ezzel egy időben színvonalas kulturális program keretében ismerkedhettek meg a Balaton északi partjának legszebb részeivel, legfontosabb kulturális és turisztikai látványosságaival.
Tokaj, 2013. augusztus 17.
Négyesiné Fenyvesi Magdolna
táborvezető
ÖKO tábor
(Jávorkút, 2014.08.04 – 2014.08.08)
A TÁMOP-3.1.4-12/2-2012-0236 számú pályázat keretében augusztus 4-én, hétfőn elindultunk a Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium parkolójából Jávorkútra a pályázat keretében 2. alkalommal megrendezett ökotáborba.
Első megállónk Miskolcon, a Kecske-lyuk nevezetű barlangnál volt, ahol érdekes tényeket, információkat tudtunk meg a barlangról és annak keletkezéséről. A természeti képződményből sárosan, vizesen, de izgatottan léptünk ki, várva a szerdai nagy barlangászást. A buszunk a Garadna-völgyben várt minket. Ott felszálltunk és átmentünk egy erdős helyre a Garadna-patak mentén. Látva tanárainkat, amint komoly felszerelést szednek ki a buszból, rögtön gondoltuk, hogy BISEL-ezni fogunk. A BISEL egyfajta eljárás, mellyel meg tudjuk határozni az adott víz minőségét. Egy „szerencsés nyertesnek” be kellett öltöznie egy vízálló ruhába, amivel a vízben gond nélkül szárazon maradhat. A vízben egy speciális apró szemű hálót különböző helyeken végighúzva állatokat emeltünk ki. Apró rákokat, csigákat és ezekhez hasonló élőlényeket találtunk. Az adott állat típusát, lakhelyét és darabszámát figyelembe véve megállapítottuk, hogy az ellenőrzött patak – egy tízes skálán, ha a tíz a legjobb – minősége 9. A víz hideg, de szemmel láthatólag tisztának tűnt, amit a vizsgálat is igazolt.
Ezek után nagyon fáradtan, de kíváncsian elkészítettük a Clinometer-t, mely eszköz a másnapi eseményekhez volt szükséges. A vacsora után, este senkit sem kellett álomba ringatni.
A második napon kvadrátozni indultunk. 5-6 kilométerre a szállásunktól kezdődött a napi program. Kijelöltünk egy 20 m2–es területet, ami tele volt bükkfával. A kvadrátozás abból áll, hogy egy általunk kiválasztott fának meg tudjuk határozni a magasságát. Az érték kiszámításához szükséges a szemmagasság a fán cm-ben, a Clinometer által megadott szög a fa tetejére célozva és a méréseket végző alany távolsága a fától. Három számítássort végzünk egy fán és a három adatot átlagoljuk. Érdekes érékek jöttek ki.
Hazafelé a csapat kettévált: az egyik fele a turistaösvényen ment, a másik fele pedig az aszfaltúton. A szálláson kevés pihenő után összeültünk egy közös kártyapartira. Nagyon sokat nevettünk, mindenki jól érezte magát. Vacsora után még kiültünk egy kicsit beszélgetni és a sötétben megjelent egy róka. Egész közel merészkedett hozzánk, a lélegzetünk is megállt. Szerencsére Tanár Úr rögtön gondolta, hogy a róka veszett, így cselekedett. Elijesztette a kis Vukot. Az érzelmi „sokk” után már elég fáradtnak éreztük magunkat, hogy nyugovóra térjünk.
Szerda. A Nagy Nap. Létrási vizes barlang. Izgalom, kis félelem. Az egész csapat nagyon várta ezt a napot, csak nem mindenki ugyanolyan érzelemmel. Valóban volt néhány táborozó, aki kissé tartott a barlangászástól. Körülbelül 6 km-t tettünk meg, mire elértük a barlang bejáratát, amit két csoportban hódítottuk meg. Sisak, overál, fejlámpa, ennyi volt a felszerelés. Beérve a barlangba, rögtön egy tátongó mélység és egy szűk, csúszós létra várt minket. Sötét, síkos, félelmetes, izgalmas, rejtélyekkel teli, ezekkel a szavakkal jellemezhetjük a barlangrendszert. A barlangi vezetőnk hihetetlen gyorsasággal mászott alattunk, ugrott felettünk vagy épp csúszott mellettünk. Visszaérve a szállásunkra, úgy zuhantunk az ágyba, hogy egyikünk sem tudta, hol van.
A negyedik napon a Nagymezőre sétáltunk, ahol a szakvezetésnek köszönhetően sok információval gazdagodtunk. Az esti kártyapartit a tőlünk kb. 200 m-re becsapott villám tette ijesztővé.
Pénteken kissé bánatosan pakoltunk be a buszba és hagytuk el a szállást, hiszen annyi új élmény szülőhelye volt ez a hely. Bogácson, a strandolás közben hatalmas vihar tombolt, de mi meghúztuk magunkat egy fedett részen. Cserépfalu tanösvényén bepótoltuk a fürdést, csak mi ott a sárban fürödtünk. Csúszás, cuppanás, esés, dominós borulássorozat. Mindenféle formációban zuhantunk a földre.
Fáradtan, sárosan, kellemetlen szagot árasztva, de hihetetlenül sok élménnyel gazdagodva értük haza. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a projektben és köszönöm a Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumnak és a Tanároknak, hogy beválogattak ebbe a nagyszerű, és kihagyhatatlan táborba. Remélem, a jövőben is részt vehetek majd ilyen fantasztikus élményekben.
Takács Ádám
2014.08.10.
„Magasságok és a mélység” – Lengyelországban táboroztunk
Az erdélyi sporttábor után egy hónappal indulhatott el újra külföldre a Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium újabb 75 diákból és 10 kísérőtanárból álló csapata. A TÁMOP 3.1.4. pályázat lehetőséget adott arra, hogy északnak vegyük az irányt, és július 28. és augusztus 2. között addig nem ismert sajátosságait fedezzük fel a környezetünknek és testi határainknak.
Az Erdélybe látogató magyarokat minden alkalommal az otthonosság érzése veszi körül, Lengyelországban pedig a történelmi barátság hatása érezhető. Nem gondoltuk magunkat idegennek, sokkal inkább szívesen látott vendégeknek. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy egész utunk alatt a Magyarországon élő lengyel Király Jolanta kísért minket. Személyiségével, igyekezetével közelebb hozott hozzánk minden helyszínt, ahol megfordultunk. Megmutatta azt a kultúrát, azt a világot, ahonnan származik, és folyamatosan praktikus tanácsokkal látott el minket, mindezt köszönjük neki.
A tábor első napján, a közelebbi oldalon, Szlovákia területén ismerkedtünk a Tátra hegyvonulataival. Néhány órás utazás után érkeztünk meg a Szlovák Paradicsomba (Slovenský raj). Hallottunk már a híres – vagy inkább hírhedt – Hernád-áttörésről, ami aznap programként ránk várt, ezért vegyes érzelmekkel indultunk a túrára. Rossz idő esetére készültünk esőkabáttal, de azzal nem számoltunk, hogy a korábbi esőzések miatt a Hernád völgyében jelentős sárréteg keletkezett. Így a túracipőnk már az első lépéseknél elvesztette eredeti színét, egy idő után nem is kerülgettük a vizes-sáros gödröket. A turista útvonal gyönyörű helyeken vezetett végig minket: a sebesen zúgó folyó felett tiszteletteljesen magasodtak a sziklák, melyeken különleges növényvilág tárult elénk. A természet csodáira rá-rápillantottunk, de jobban tettük, hogy leginkább a lábunk elé figyeltünk, hiszen sokszor csúszós falépcsőkön, ingatag hidakon és a sziklákból kiálló fémtálcákon vezetett az utunk. Mindenki bátran vette az akadályokat, és úgy érezhettük, hogy – a láncok segítségével – „ég és föld urai” lehettünk egy kis időre.
A „bemelegítő” kirándulás után a kétbusznyi társaság jóleső fáradtsággal várta, hogy milyen lesz a hely, ahol fogadnak minket. Myślenice lett pár napra az otthonunk, egy kedves város Lengyelország déli részén, nem messze Krakkótól. Két szálláshelyre költöztünk be, amelyeket a Raba folyó és egy szépen kialakított park választott el. Minden nap a „főhadiszálláson” közösen reggeliztünk és vacsoráztunk, együtt kóstoltunk bele ismerős ételekbe és helyi specialitásokba (pl. żurek leves).
Kedden már a Magas-Tátrába igyekeztünk, ahol a Morskie Oko elnevezésű tengerszem megtekintése volt a cél. Mivel később értünk a túra kezdőpontjához, mint terveztük, ezért tempósan kellett a kiépített aszfaltúton haladnunk. A csoport végén lévő tanárok időnként még tolták is a lassuló diákokat. A többórás menetelés és türelemjáték után, hogy mikor érünk végre fel, kárpótolt minket a látvány. A fényképek nem adják vissza azokat a színeket és azt a tündöklést, ahogy ez a tó megbújik az itt-ott hófödte hegycsúcsok között. Rengetegen látogatják ezt a helyet minden hétköznap és hétvégén egyaránt, aznap is rendkívül sokan voltak. Visszaérkezve a szállásra, vacsora előtt sétára indultunk, hogy egy kicsit megismerjük Myślenicét. A hangulatos főtér és a templomudvar képét az emlékeink közé helyeztük.
Az első két nap túrái után sokan várták már a városnéző programot, ami a harmadik napon következett. A testi megmérettetéseket követően kellemes volt szellemi és erkölcsi javakat magunkhoz venni, merthogy erre a szerdai napon volt bőven lehetőség. Megismertük a lengyel történelem – és ezzel összefüggésben saját népünk történelmének – egy-egy lenyomatát közelebbről. Krakkói látogatásunk alkalmával az egykori legfelsőbb réteg életének helyszíneit ismerhettük meg: láttuk a Wawel-dombon található kastélyt, annak udvarát és a katedrálisba is bementünk, ahol több uralkodó sírkövét helyezték el. Ezután a város főterén tett sétánkon figyelhettük meg a Posztóház és a Mária-templom jellegzetességeit. Itt bő egyórás szabadidőt kaptak a diákok, hogy a teret jobban bejárják, illetve ajándékot vásároljanak az otthoniaknak. A Posztóház műemlék jellegű csarnokában és a környék kis utcáiban gyönyörű holmikat árultak. Ezzel a sok szépséggel eltelve indultunk tovább a történelem egy egészen más jellegű emlékéhez, Lengyelország koncentrációs táborainak egyik helyszínére. Az Auschwitz-Birkenau néven ismert terület 1947-től látogatható azzal a céllal, hogy mindenki megismerje, és hogy az itt zajlott események ne ismétlődhessenek meg még egyszer. A múzeum idegenvezetői épületek, tárgyak, fotók, szövegek és videók segítségével mutatják be az érdeklődőknek a második világháború idején idehurcolt foglyok sorsának emlékeit. A diákok és tanárok számára egyaránt megrázó élmény komoly beszélgetéseket indított el a csoportban. Így az európai kultúra történetének két teljesen különböző pontjával találkoztunk egy nap leforgása alatt.
Másnap könnyedebb vizekre eveztünk – szó szerint -, ugyanis a Dunajec folyón terveztünk „raftingolást”, azaz vadvízi evezést. Mielőtt azonban ezt megtettük volna, az oda vezető úton megálltunk a hatalmas készletéről ismert piacnál Novi Targban. Esővel is dacolva vásárolta a csapat a finomabbnál finomabb édességeket és sajtokat. Majd továbbhaladva Czorsztyn várához vitt minket a két busz. Ekkor már felütötte fejét a társaságban valamilyen ismeretlen eredetű vírus, amelytől egyre több lett köztünk a gyengélkedő, mégis mindannyian elfoglaltuk az erődítményt, és felfedeztük különböző zegzugait. Innen már láttuk a Dunajec folyót, ami az aznapi sportélményünk terepe volt. A kevésbé elszántak tutajokba ültek, mi pedig magunkra aggattuk az izgalommal és várakozással teli arcunkon túl a mentőmellényeket és a fejvédőket. Tízfős csoportokban meghallgatva a helyiek tanácsait cipeltük a gumicsónakokat a folyópartra, majd szépen egymás után vízre szálltunk. Minden csónakban egy profi kísért és kormányozott minket, nekünk csak evezni kellett. A kezdeti félsz egyből elillant, hiszen mindenki ügyesen kezelte az evezőlapátot, illetve nem volt a víz olyan szilaj, mint amilyennek gondoltuk. Felejthetetlen volt viszont, ahogy „szeltük a habokat” két ország határán, hiszen Szlovákia és Lengyelország találkozik a Dunajec mentén, és újra döbbenetes sziklákat, hegyoldalakat láthattunk. Mikor egy-egy egység megérkezett a célhoz, csatlakoztak a spontán kialakult fürdőzéshez, pancsoláshoz és kőgyűjtéshez. Jó volt látni, hogy milyen felszabadultan játszanak együtt a táborozó diákok, tanárok. Közben a tutajjal utazók már sétáltak Jolanta (idegenvezetőnk) tanácsára a buszokhoz, ám – mint utólag kiderült – szerencsésen eltévedtek olyannyira, hogy újra a lengyel oldalon találták magukat, holott a kirándulás Szlovákiából indult. Visszajöttek, így ugyan ők a vízen kevesebbet mozogtak, megtették azt a szárazföldön.
Az esték a táborban legtöbbször úgy teltek, hogy a közös vacsora után különböző eszközökkel vezette le mindenki a napi igénybevételt vagy éppen felgyülemlett energiáját. Voltak, akik tollasoztak, mások hintáztak, az egyik szálláson lehetett biliárdozni és szaunázni; néhányan felfedeztük a közelben, hogy gokartok bérelhetőek, és természetesen sokan éltek az ingyen wifi adta lehetőségekkel.
Pénteken már a szálláson kellett hagynunk a betegeskedők egy részét betegeskedő tanári felügyelettel, de töretlen lelkesedéssel vágtunk bele a következő helyszín megismerésébe. A közeli Dobczyce nevű városkába utaztunk, ahol újabb várat, illetve várfalat hódítottunk meg, melyet 2010-ben szépen felújítottak a vár 700. évfordulója alkalmából. Ezután a templom, a skanzen és a temető mellett elhaladva a legmagasabb pontról, egy dombról igyekeztünk a sűrű ködfelhők között a víztározó látványát is elcsípni. Ehelyett a várfalnál többen négy-, illetve ötlevelű lóherékre bukkantak. Reméljük, szerencsét hozott nekik!
Az ebédet a szokásostól eltérően most a szálláson fogyasztottuk el, majd némi pihenés után a Raba (nem azonos a magyarországival) szabad strandjára mentünk, ami tíz perc sétát jelentett. Legtöbben a parton ülve figyelték a vizet, a többiek bemerészkedtek a hidegnek mondható folyóba, de csak folyamatos mozgással esett jól ez a fürdés. Aki viszont ezután a szaunázást választotta, garantáltan jól járt. Elérkezett a hét utolsó közös estéje, ezt zenés-táncos mulatsággal tettük emlékezetessé. Hogy a jó hangulat és a táncos kedv kialakuljon, zumba oktatásába kezdtünk, szerencsére sokan be is kapcsolódtak. Ezután már nem is volt nehéz a turistaszálló udvarát megtölteni tánccal, zenével, kacagással.
Szombat reggel összepakoltunk és búcsút vettünk a szállásadónktól. A kedves hölgy a könnyeivel küzdött, bevallása szerint egyáltalán nem szereti, amikor távoznak a vendégei. Valóban mindent megtett azért, hogy mi jól érezzük magunkat Myślenicében. Így is volt, de eltelt az öt nap, a hatodikon pedig haza kellett indulnunk. A napi program most sem maradt el, hiszen a Zakopane nevű, különlegesen szép és egyedi üdülővárosban álltunk meg. A páratlan építészeti stílus minden házon visszaköszön, faburkolásával és alpesi tetőszerkezeteivel lenyűgöző látvány. A helyi piacon végigsétálva, a jellegzetes sajtillat áradatán át jutottunk el a Gubalówka hegy lábához. Mivel többen kimerültek, gyengélkedők voltak, igénybe vehették a sikló segítségét, amivel pénzért egyfajta felvonóval lehet utazni a hegytetőre. Akik nem hagyták ki az utolsó túrát, a sporttábor méltó zárásaként könyvelhetik el, ugyanis „kellemes” kaptató vezet fel a hegyre, ahonnan viszont csodálatos a kilátás a Tátra hegység havas csúcsaira. Innen már csak lefelé, illetve némi belvárosi séta és vásárlás után haza vezetett az utunk.
„… gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.”
(Márai Sándor: A négy évszak – December)
Teljesen bizonyos, hogy a részt vevő diákok, de a tanáraik is az egyhetes tábor alatt számtalan olyan emléket gyűjtöttek, amit nem felejtenek el. Olyan helyekre, magasságokba és mélységekbe jutottak el, aminek a lehetőségét önerőből nem biztos, hogy meg tudták volna teremteni. Ezért volt a tábor mindenki számára egy jutalomutazás, amit köszönünk mindazoknak, akik a létrehozásában közreműködtek.
Dr. Makóné Kontra Julianna
Nyelvi tábor
2014. augusztus 11-én Tokajból indult útjára a nyelvi táborunk vállalkozó szellemű csapata 60 diákkal, 8 tanárral és rengeteg „közepes” méretű bőrönddel a Balaton meghódítására.
Első napunkat ráhangolódásképpen strandolással töltöttük. Fél 10-kor érkeztünk meg a mogyoródi Aquaparkba, ahol mindenki találhatott magának kedvére való szórakozást. A hatpályás Nagy csobbanás csúszdán például kihasználhattuk barátainkkal a versenylehetőséget, de mire leértünk, inkább már csak fellélegeztünk, hogy túléltük. Lecsúszhattunk a földalatti vakond csúszdákon, óriáskígyók belsejében, kalandcsúszdákon, repülő szőnyegen, vagy aki igazi adrenalin fröccsre vágyott, annak ott volt a Rafting, a Fekete lyuk, vagy annak is örülhettünk, hogy elvisznek minket az ufók. Este 7 órakor érkeztünk meg a célállomásunkra, Keszthelyre, ahol a VSZK kollégiumot vettük birtokunkba.
Kedden délelőtt kezdődtek a nyelvórák kis csoportokban, ahol angol, francia, és német nyelveken folyt a tanítás. Délután a Helikon Kastélyba látogattunk, ahol különböző kiállításokat nézhettünk meg. A kastélyban a főúri életformát bemutató kiállítás és Magyarország egyetlen épen maradt főúri magánkönyvtára tekinthető meg. A hintókiállítás több mint 50 korabeli hintó, s a lovaglással összefüggő tárgyi emlékek gyűjteménye. Megcsodálhattuk a vadászati kiállítást, mely mintegy 140 vadfaj trófeáinak ad helyet, s az állatok többségét természetes élőhelyüket bemutató környezetben tekinthettük meg. Továbbrobogtunk a történelmi modellvasút kiállításra, ahol hatalmas terepasztal várt minket. Ezek az aprólékosan kidolgozott, az eredetihez megszólalásig hasonlító állomásépületek, vasúti pályák, mozdonyok, szerelvények nem csak a fiúk számára voltak érdekesek! A nap végén visszatértünk a kollégiumba, ahol a vacsora után csapatépítő játékokat játszottunk. Oti néninek köszönhetően már tudjuk, hogy lehet valaki tojásból „Jani gyerek”, és hogy a végén mindig a sárkány győz.
A szerdai nap ismét tanulással kezdődött, majd délután Hévízre utaztunk. A hévízi strand hatalmas területű, a vize nagy mennyiségű, jótékony hatású ásványi anyagot tartalmaz, mélysége pedig elérheti a 38 métert is, így csak úszógumival lehet bemenni, de a bátrabbak e nélkül is bemerészkedtek. Este igény szerint játszhattunk csapatjátékokat, vagy filmezhettünk, természetesen idegen nyelven!
A csütörtöki napunkat újra kellett tervezni, mert az időjárás közbeszólt, hiszen esett az eső. Így aznap tanulós napot tartottunk. Délután kikapcsolódásképpen elmehettünk a keszthelyi Balaton partra, ahol kedvünkre fürödhettünk, sétálhattunk a parton, vagy beszerezhettük a kötelező hűtő mágneseket a családnak.
Pénteken már nekünk kedvezett az időjárás, így meglátogathattuk a sümegi várat. Korhű tárgyakkal berendezett kiállító helyiségek, történelmi lovasjátékok, állatsimogató, jelmezes „várlakók” segítettek abban, hogy betekintést nyerjünk az akkori emberek életébe. Miután „kivonultunk” a várból, az eredeti program szerint Gyenesdiásra utaztunk, ahol a strandon eltölthettünk pár órát. Visszaérve szállásunkra a hét lezárásaként vetélkedőn vettünk részt nyelvi csapatunkkal. A verseny feladatai az elmúlt napok élményeire, megszerzett tudására épültek. Mindenki jól szórakozott a sikeres és a sikertelen megoldásokon egyaránt.
Szombaton reggel 8 órakor már indulásra készen álltunk, hiszen egy „kis” kitérőt tettünk Sopronba a hazaérkezés előtt. Itt szabadprogramot kaptunk a városnézésre. Hazafelé egy McDonald’s is örülhetett nekünk, ahol az „utolsó vacsoránkat” töltöttük. Este 9 órára értünk vissza Tokajba, de ez a hosszú buszút nem volt fárasztó senki számára, hazafelé közeledve egyre oldottabb volt a hangulat, s mint ahogy az utazás, a tábor hete is gyorsan, élményekben gazdagon repült el.
Pásztor Patrícia
Nyelvi tábor Tiszavasváriban
2015. június 19 és 21 között szerveztük meg nyelvi táborunkat Tiszavasváriban. 30 diák vette rá magát a nyári nyelvtanulásra. A tábort a tiszalöki Börtön meglátogatásával kezdtük, mely bűnmegelőzés céljával egy érdekes programnak indult.
Dél körül érkeztünk meg a táborhelyre, amit a szobák kiosztásával el is foglaltunk. Ebéd után kezdetét vette a német nyelv oktatása. A cél az volt, hogy a tanulók megfelelő betekintést kapjanak az ECl nyelvvizsga rejtelmeibe. Fejlesztésre került a tanulók hallás, szövegértés készsége, levélírásban is előrébb jutottak, valamint a társalgás sem okozott nekik problémát. A vacsora után, mivel az idő hűvös volt strandra nem tudtunk menni, de a diákok házi focibajnokságot szerveztek.
A szombat a reggeli után tanulással folytatódott, majd ebéd után szintén elmerültünk a német nyelv rejtelmeiben, amit egy esti fürdőzés követett, mert az idő másnapra kividult és a közeli strandra mentünk úszni és a termálvízben ücsörögve hosszas beszélgetésre is jutott idő.
A vasárnap már nem volt túl hosszú, reggeli után kis tanulás, majd ebéd után egy kis strandolás és 16:00 körül pedig indulás haza.
Pedagógusként úgy gondolom, hasznosak ezek a táborok, hiszen nyelvet tanulni nem csak az iskola-padban lehet, hanem szabadabb körülmények között, akár ilyen táborban.
Patakiné Litva Boglárka Judit, táborvezető, oktató nyelvtanár
