P1120335Tari Annamária pszichoterapeuta tartott 2017. február 9-én előadást iskolánkban A”Z” generáció az oktatásban, a hétköznapokban címmel. Az előadást, ami 200 érdeklődőt – pedagógusokat, egykori és jelenlegi diákjainkat, szülőket, nagyszülőket – vonzott, az Egészség Fejlesztési Iroda anyagi támogatásával szerveztük. Ez úton is köszönjük dr. Szentesiné dr. Sallai Zsuzsanna igazgatónőnek, az iroda munkatársainak a segítségét.

Sokan érezzük évek óta, hogy valami nincs rendben a fiatalokkal. Sokan megfogalmazzuk, hogy mi a gond, de sajnos megoldást nem találunk rá. A „Z” generáció (2000 után születettek) facebook, snapchat és más közösségi hálóktól való függése teljesen új népbetegséget indított el, ami megállíthatatlan, és szörnyű elidegenedést okoz a fiatalok életében.

Az idősebb digitális generációk tagjai, a veteránok, baby-boomer-ek, X-ek, Y-ok számára érthetetlen a Z-k multitasking képessége, a halmozott médiafogyasztás, amikor egyszerre két vagy több tevékenységet végeznek párhuzamosan, de valójában egyikben sem tudnak teljesen elmélyedni.

Érthetetlen, hogy 16 évesen nem tudnak 20 percnél hosszabb ideig koncentrálni, főleg ha előttük van a mobiltelefonjuk, amit 20 másodpercenként muszáj megérinteniük.

Érthetetlen, amikor a következményekkel nem számolva idegeneknek meztelen képet küldenek magukról, amikor gyűlölködnek vagy ítélkeznek egymásról. 

Érthetetlen, amikor az offline-t összekeverik az online-nal, azaz a való életet a virtuális világgal.

Érthetetlen, de ezzel kell élnünk és megpróbálni mindent megtenni annak érdekében, hogy a 21. század ne a lelki betegségek százada legyen. Mindent el kell követnünk azért, hogy a Z-k rengeteg jó oldalát megtaláljuk, és azt fejlesszük tovább: hihetetlen nyelvérzéküket, kombinációs képességüket, gondolkodásmódjukat, informatikai tudásukat, innovációs képességüket.

A legjobb megoldás, ha pici korban nem adunk a kezükbe sem mobilt, sem tabletet, sem tv kapcsolót, hanem labdát, homokozó lapátot, babát, kisautót, majd könyveket. Ez nagyon nehéz, hiszen a szülők nagy részét ugyanúgy beszippantja az online tér, mint gyermeküket. De hogy mennyire, az mindig a mi választásunk. Minden tőlünk függ!