Diákok! Ne higgyétek, hogy csak egy név vagytok az osztálynaplóban! Érdekel minket a személyiségetek, a világnézetetek, véleményetek. Sajnos beszélgetésekre alig van idő az iskolában az iszonyatos mennyiségű tananyag miatt. Évek elteltével sem lesz több idő, hiszen mindenki végzi a munkáját. Mégis szükség van egy pillanatra, amikor megállítjuk az időt, visszajöttök az alma máterbe és elmesélitek, hogy vagytok. Nincs attól szívet melengetőbb érzés egy pedagógus számára, mint volt diákjai életútját végigkísérni, hiszen a négy tanév hétköznapjain több időt töltöttetek velünk, mint a saját szüleitekkel.
A Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakgimnázium rendszeresen szervez Öregdiák-találkozót a volt tanítványok számára Dévaldné Orosz Beatrix tanárnő szervezésében. Így történt ez szeptember 17-én is. A gimnázium épületébe széles mosollyal léptek be az öregdiákok, aminek láttán mindenki észrevétlenül jobb kedvre derült. Az a szeretet és ragaszkodás, ami volt tanítványaink minden gesztusában és szavában megnyilvánult, méltán töltött el minket örömmel és büszkeséggel.
Már 9 óra után érkeztek a „véndiákok”, hogy a műsor előtt legyen idejük megnézni a régi tablókat, vagy feleleveníteni néhány szép emléket a múltból. Molnárné Tóth Erika igazgatónő köszöntötte a megjelenteket, majd Sári Lajos egykori kedves tanárunk szavalta el Ady Endre Üzenet egykori iskolámba című versét. A szavalat többeknek is könnyet csalt a szemébe.
Ezután került sor a jelenlegi diákok műsorára, amivel bebizonyították, hogy ők is ugyanolyan sokoldalúak és tehetségesek, mint elődeik voltak.
Bodnár Flóra és Godó Zsófia 12. osztályos tanulók énekszámokat adtak elő, Erdős Zoltán tanár úr gitáron kísérte őket. A tizedikes Olasz-Szabó Sára furulyajátékával varázsolta el a közönséget, Pásztor Anna, Pózer Fruzsina, Venczel Bálint és Pásztor Gergely pedig egy fergeteges néptánc-összeállítással alapozta meg a jó hangulatot. A zenés műsorszámokat egy interaktív beszélgetés követett, ami három témát ölelt fel: „Frissítsük a kötelező olvasmányok listáját?”, Bulizási szokások”, „Mobiltelefon az iskolában”. Mindhárom téma heves vitát váltott ki, hiszen ezek égető problémái a ma iskolájának. A 11. A osztály tanulói (Suller Janka, Porubszki Dávid, Hubert Fruzsina, Krakkai Bianka, Kovács Georgina, Kotán Beatrix) PPT-prezentációkat mutattak be.
Úgy repült el ez a szombat délelőtt, mint egy pillanat. A hivatalos programot az iskolakertben főtt babgulyás elfogyasztása zárta, amit Szénási Tibor tanár úr főzött. Természetesen a baráti beszélgetések még tovább folytatódtak, immár kötöttségek nélkül. A különböző generációk nem fogytak ki a beszédtémából, de mint minden, ez az emlékezetes nap is véget ért. Reméljük, hogy mindenki feltöltődve, lélekben megfiatalodva tért haza.
Három év múlva újra találkozunk! Veletek, ugyanitt! Mert nem csak egy név voltatok az osztálynaplóban.
A TFG mindenkori tanárai
Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.
Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.
Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.
S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
