A TÁMOP-3.1.4-12/2-2012-0236 számú pályázat keretében lehetőségünk volt 4 db 1 napos sportkirándulást is megszervezni, gyalogosan, kerékpárosan, és vízi úton is. Az eszközbeszerzésnek hála, megújult mentőmellényekkel, evezőkkel, és kenukkal tudtunk nekivágni a kalandosnak ígérkező bodrogközi, bodrogzugi kenuzásnak, ami a terület adottságait és a korábbi tapasztalatokat tekintve nem egyszerű feladat. Ez volt a pályázatunk 3. számú sportkirándulása!
Az Aggteleki Nemzeti Park kezelésében lévő területet belépőjegy váltását követően lehet csak meglátogatni, de nem ez a legfőbb akadálya általában a térség meghódításának, hanem az utóbbi évek árvízmentessége miatt igen felszaporodott kolokán állomány, mely úgy be tud sűrűsödni a csatornarendszer egyes helyein, mintha betonra tévedtünk volna az evezés közben…
2015. június 23-án, 28 elszánt diák és tanár, kissé csepergős, borongós időben vágott neki az iskola mögötti Tiszáról az ígéretesnek látszó, majd 20 km-es túrának, melynek útvonala az alábbi volt: Tokaj – Tisza – Bodrog – Zsaró-zsilip – Zsaró ér – Bodrogzugi főcsatorna – Zalkod – Vissi-holtág – Bodrog (Vámosújfalu határában). Reggel ugyan páran töprengtek egy kicsit, hogy érdemes-e elindulni. Amikor megkérdezték az iskolában még javában dolgozó kollégák őket, hogy kivel mennek, hallván, hogy a túra szervezője jómagam, azaz Pataki Zsolt lesz, csak egykedvűen legyintettek: „akkor bizony mentek….”. És nem is bánták meg, azt gondolom!
A túránk során erőteljes benyomást szerezhettünk a Bodrogzugban uralkodó természetes körülményekről, az Aggteleki Nemzeti Park szakelőadója pedig egy majd 2 órás szakvezetés keretében mutatta be azokat az értékeket és folyamatokat, amelyek mentén haladt, és remélhetőleg haladni is fog a terület kezelése. Az előadások okán minden diákban megfogalmazódhatott az, hogy a területet hozzáértő, és igen-igen motivált szakemberek vigyázzák, biztosítva azt, hogy ezen diákok és majd gyermekeik is ugyanígy fogják még látni ezt a gyönyörű vadont, amelyről nyugodtan elmondható, hogy Magyarország utolsó természetes és igen nagy kiterjedésű olyan árterülete, hová a folyók kényük kedvük szerint több tíz km-re is kiáradhatnak.
A túránkat a Vissi-holtágról kifelé jövet a Bodrog folyón fejeztük be, ahonnan bérelt busszal és szállítóeszközzel, fáradtan, kissé vizesen és sárosan, de élményekkel telve érkeztük vissza Tokajba, ahol még mindenki örömére egy utolsó feladat is várt ránk. Szépen elmosva, kitakarítva raktuk el a felszerelésünket, így biztosítva azt, hogy egy következő alkalommal, örömmel ülhessünk be ismét ezekbe egy újabb kaland reményében.
Pataki Zsolt, 2015. június 23.
